15 évesen találkoztam először az állkapocs okozta fájdalommal: a szüleimnek folyton arról panaszkodtam, hogy fáj a fülem. Orvosról orvosra jártunk, de a vizsgálatok nem hoztak eredményt, és a fájdalom sem mérséklődött. Végül egy háziorvos jött rá, hogy az állkapocsízületem az, ami valójában a problémát okozza, nem a fülem. 

Akkoriban nem tudtak megoldást nyújtani az állkapocs fájdalomra. “Ne rágózz annyit!”- tanácsolták nekem a 90’ években. Sok-sok év telt el, mióta ezt történt velem, és ma már tudom, hogy mi volt a baj. 

A helytelen harapásom rosszul terhelte a rágóízületemet, ami aztán hirtelen begyulladt. Emlékszem arra a tehetetlen érzésre, hogy egyetlen eszköz a kezemben a fájdalomcsillapító volt a probléma tompítására. Az összefüggésekre az orvosi egyetemen jöttem rá, és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.